Ez még csak az éjjel...
2011. 09. 07.
Csupán új bekezdést akartam szentelni eme bejelentésnek, mert majd mindennapossá válik a tagok kilépése. Ám, nem akartam, hogy megkérdőjelezhető legyen Lilly közreműködésének jelentősége.
Igen, most tőle kellett megválnunk, kisebb-nagyobb ellentétek, egyet nem értés miatt. Ezzel az apró momentummal ismét hátrébb vetődtünk a teendőkben, azonban a "Távolban egy fehér vitorla"... - Látogass vissza később!
/doki/
Alkonyattól, pirkatadig...
2011. 08. 07.
A zenekar életében ismét váratlan, és sajnálatos változás történt. Yoza felhagyott az amatőr zenekarok megpróbáltatásaival.
Úgy érzem, hamarosan el kell számolnom az ördöggel, mert ismét nagy szerencsének örvendhettünk, hogy hírdetésünkre, szinte azonnal jelentkezett Deák Gábor, aki a zenekedvelők körében ismerős lehet, a Colombre zenekarból. Vele folytatjuk!
/doki/
Egy új kor hajnalán...
2010. 05. 05.
A zenekar életébe beköszöntött egy új kor kezdete. Paku József - (yoza) teljesértékű taggá avanzsált, vendégzenészi posztjáról. Gitárkezelése meggyőzte a zenekart arról, hogy nekük, bizony Ő kell! Megint a szerencsével kötöttünk üzletet, mivel magánéletét is Magyarországra tervezi átültetni. Ez lényegesen megkönnyítette mindegyikünk dolgát.
Már az első hetünk dolgosra sikeredet, a rendelkezésre álló rövid idő miatt. Feldolgozások terén is sokat változtattunk a műsoron, saját ötletekkel is bíbelődünk. Új lendület!
/doki/
Fogyatkozás - új kapcsolatok
2010. 03. 14.
Kellemetlen az, amikor egy közösség kényszerű, és kétségbevonhatatlan döntés előtt áll. A zenekar eljutott arra a pontra, hogy úgy érezzük, tovább kell lépnünk, megújulni, felpezsdülni, haladni tovább a fejlődés útján. Bandánk, egyhangú döntése értelmében: megváltunk Komor-tól. Köszönjük neki - ezúton is - az eddigi, lelkes közreműködését!
Szinte egyidejűleg számolhatunk be, több zenekarral kötött barátságról is, említve itt a shortbutslim, a Wakachuka, valamint az !NDIGÓ zenekart, akikkel sikeres közös koncerteket adtunk.
Reméljük, hogy céljaink megvalósításához, sikerül megnyernünk: Paku Yoza - gitárjedi mester-t is. Vele játszhatnánk korábbi szerzeményeit, és realizálódhatna a saját számok utáni vágyunk.
Így vagyunk jelenleg... jól vagyunk.
/doki/
Tagcserék - keresések
2009. 11. 25.
Reményeim ellenére, folytatnom kell a történetet. 2009. augusztus 7-ei fellépésünk, rolee búcsú-koncertje lett.
Steve indítványozására Trubin László révén jutottunk el Andorka Lillá-hoz, aki egyik - tehetséges - tanítványa. Gitárosjelöltünk több meghallgatáson bíztatóan teljesített, a banda tetszik Neki. Úgyhogy ismét, rendületlenül tudunk foglalkozni a feldolgozásokkal. A szünidő elteltével Patricia is hazatért, és egy-két számmal, a zenekar repertoárját színesíti.
Ősszel nem csak a fák dobják el leveleiket, de zenekarunk ágairól is lehullt egy. Milkó vált meg a csapattól. Tinikorát elhagyva az ember, nem feltétlenül hódolhat hobbijának, főleg, ha az nem csak egy van. Aktívan keressük méltó utódját.
Vontszemű Miklós, kiváló billentyűs volt az első, aki segítségünkre sietett. Virtuóz játéka teljesen "lebénított" minket. Főnyeremény lett volna nekünk; elmondása szerint, neki is nagyon tetszett a banda. Azonban rengeteg vállalása mellett, be kellett lássuk, Ő nem lehet a mi emberünk. Köszönjük Miki, azt a néhány, feledhetetlen próbát!
Több, mint egy évtizede, nagy rajongója voltam az Inkább Holnap zenekarnak (jelenleg, hosszú téli álmot alszik), főleg mozgatórugójának: Sári Imrének. Hosszas időpontegyeztetések árán, Jimi-t sikerült bevonnunk zenekarunk egy, próbai munkájába. Azonban a "Mai Nagy Magyar Valóság" miatt, álmunk, hogy velünk játszon, (álma, hogy játszani legyen ideje) távoli marad, ámde: nem lehetetlen!
Így vagyunk jelenleg Kvintett.
/doki/
Megpróbáltatások
2009. 06. 04.
Munkatársak lévén, így a banda veleje viszonylag könnyen összeállt, sikerült a harmadik kollégát (rolee) is rávennünk a munkálkodásra (tudva, hogy korábban Ő is zenélgetett).
Steve gyermekkori barátjához fordult, hogy végre itt a lehetőség. Komor örömest jött, és vágott bele a kalandba. Pár próbát megélt formációnkba milkót, komor hívta. Kiegészítve zenénket egy különleges, ám de elegendhetetlen hangszerrel, a zongorával. Ekkor az indíttatás leginkább az örömzenét, a hobbit, a magunk szórakoztatását jelentette. Próbatermünkért cserében, azonban a céges rendezvényeken való fellépéseket vállaltuk. Így tematikus próbákkal kezdtünk neki. Mindegyikünk a maga által kedvelt hangszeren játszott, énekünk azonban a saját játékunk rovására ment, egyébként sem fényesen. Énekest kezdtünk keresni.
Csupán a történet végett és cseppet sem személyeskedve említhetünk meg két hölgy előadót. Gondolván elég nyitottak vagyunk a zenét illetően, felkértük Őket, hogy próbáljuk meg egymást. Sajnos a zenei előadók palettáján nem gondoltunk Celine Dion-ra és Whitney Houston-ra. Nna, ennyire nyitottak nem vagyunk. A témát ezzel zártuk is.
Szóba jött több ismerős is, de Ők, sajnos magánéleti megpróbáltatások miatt nem tudták vállalni, az egyébként Nekik tetsző produkciót.
Molnár Eszter volt számunkra az ígéretes megváltás. Mindannyiunk szerint isteni-démoni hangja, megbabonázta a zenekart (a filmek oldalon, korábbi felvételek Vele). Fellendülőben voltunk. Több hónapos munka után, - úgy érzem - személyes ellentétek miatt, "megromlott a munkaviszony".
Megkerestük Oroszlány Anikó Vivien-t, aki fiatalságom idején, több amatőr zenekarban is brilliánsan szerepelt. Szerencsétlenségünkre, szerencséjére; éppen ekkor vált "világfivá". A külföld csábítása, hirtelen kiszakította zenekarunkból, rövid vendégeskedése után.
Teljes elkeseredettségünkben, Komor mentőötlete hozta a megoldást: "Énekest, keressünk énektanárnál!". Csupán, a véletlennek köszönhetően futottunk bele, egy rutinos énekesbe. Történetesen a tanítvány: Paku Patrícia, éppen a szünidőre elutazott, - s hogy mi ne maradjunk énekes nélkül - szívvel ajánlotta édesapját, Ernőt. Ő új, erőteljes lendületet adott bandánknak. (Remélem folytatnom nem kell. Esetleg a többiek, részletekbe menően segítenek kiegészíteni a történetet...)
/doki/
Megalakultunk
2008. 09. 17.
Hosszas kihagyás után, 2008. szeptemberében ugrottam neki ismét... zeneszerető barátok vagyunk. Munkahelyen beszélgettünk (doki és steve), mennyire szeretjük a zenét, mennyire szeretjük játszani. Jó dolog volna zenélni. No, jó! Dobfelszerelést az utcára nem veszek! Haza lehetetlen... - ennyi idős fejjel, az ember már tekintettel van az őt körülvevőkre is. Próbaterem kellene (hajajj)... az nem olcsó. Hosszú hónapok teltek el, míg sikerült elszánni magunkat a lépésre. Finanszíroztassuk...
Legyen! Ennyivel helybenhagytuk. Napok múlva lett próbatermünk, mert a zenét sokan szeretik. Köszönet vezérigazgatónknak: Tőke László Úrnak!
Napok múlva dobfelszerelést vásároltam, és 8 év után újra dobolok! Lázas szervezkedés követte, és összállt a banda is.
/doki/